
‘ imPERFECT… ‘
Annyi, de annyi érzés kavarog most bennem. Úgy érzem, már napokkal ezelőtt írnom kellett volna, hisz csak gyűltek a gondolatok, amiket nehezen tudok rendszerezni. Sajnos újabb negatívizmus ért, ami hihetetlenül rosszul esik. De rendben, ezt érdemlem, azért, amilyen vagyok.
Nemrég született meg ez a gondolatom, miszerint, ha az életem egy része, egy egész kis szelete tökéletes, akkor minden más tökéletlen. A baj csak az, hogy nem mindig az a rész a tökéletes, amire vágynék. Vagyis egy sosem az. De úgy látszik, ezt érdemlem.
Arra is rájöttem, hogy szinte mindenki, akit ismerek, kapott valamit a tökéletességből; tökéletes külső, tökéletes élet, tökéletes család, tökéletes munka, tökéletes kapcsolat. Valaki akár többet is. És én mit kaptam? Azt hiszem, ezek közül egyiket se. Talán azt a néhány – számomra – tökéletes barátot. Mondhatnák többen, érjem be ezzel, de az ember telhetetlen és mindig többre vágyik. Azt hiszem ezzel én sem vagyok másképp. Nem tartom magam valami különlegességnek, se semmi ilyesminek, de tudom, hogy sok dologban másképp gondolkozom, mint a legtöbb ember. Ezzel már csak az a baj, hogy nem találok senkit, aki szinte ugyan az, mint én. Esetleg, ha mégis, akkor jönnek a problémák, a gondok és végül a teljes eltávolodás. De úgy látszik, ezt érdemlem.
Nem beszélhetnék még semmi újról, de az a baj, hogy már nem is reménykedem… Hisz minek? Az utolsó is csak irtó nagy csalódás lett. Azóta egy picit javult a helyzet, majd ismét romlott. De nem csak ezen a téren. Szinte az életem mindegyik terén. De úgy látszik, ezt érdemlem.
Kissé azt hiszem, túl sok lesz a munkából. Hála istennek, már csak 5 nap. Nagyon elvette a nem létező szabadidőm is és most már szeretném kipihenni magam és másokkal is törődni. Például a hétfőt nagyon várom. Elég, ha én tudom, miért. Megint ismételjük, azt a március/áprilisi estét. Várom. Várlak. :}
Néha olyan szívesen lennék más valaki, akinek az élete sokkal boldogabb, mint az enyém. Néha szeretnék egy könyv szereplője lenni. Hisz az oldalak végére általában megoldódik minden és jön a happy end. De az én oldalaim mikor érnek a végére?
